Thursday, 18 November 2010

Szent András emlékezése (HUN)


Amikor elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, aki Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. (Mt 4,18)
A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!” És elvitte Jézushoz. (Jn 1,40–41)
Emlékszem arra a napra, hogyan is felejthetném el, amikor először találkoztam Vele. Amikor először nézett a szemembe, amikor először szólított meg…
Kora reggel volt… A Galileai tó partján voltam, éppen a körhálómat tisztítottam… A szívem telve volt mindenféle aggodalommal és sok minden forgott az eszemben. Keserves éjszaka volt… Már napok óta alig volt fogás… Aggódtam a családomért…, miből fogom eltartani őket. Nincs mit eladni, nincs pénz, és nem lesz mit enni… Nagy felelősség egy család…
…Aztán itt van ez a vallás… a 613 parancs… egyszerűen nem lehet betartani… A minap is éppen erről beszéltem Péterrel, a fivéremmel… Ő is küszködik. Együtt szoktunk halászni, de neki sincs sikere mostanság… Aztán ő mondta, hogy a környéken van valami új rabbi, amolyan vándor próféta… Názáretből… hasonló Keresztelő Jánoshoz, csak nagyobb… Mármint, hogy Keresztelő mondta róla, hogy még arra sem méltó, hogy a saruját vigye utána… Különös… És érdekes dolgokat lehet hallani róla… Azt, hogy már gyermekkorában a zsinagógában az Írást magyarázta a farizeusoknak… pedig csak alig múlhatott 10 éves… és ráadásul a szülei is egyszerűek, az apja ács…
Talán meg kéne hallgatni, amit tanít, ha erre jár… Keresztelő János azt mondta, hogy ide is eljön, erre a vidékre… Furcsa ember lehet… mintha nem közülünk való volna…
Jaj, szegény fejem… hogy el lesz keseredve az asszony, hogy megint alig fogtam valamit… Pedig Péternek is ígértem, hogy ha jó lesz az éjszaka, a szerzemény árának a felét neki adom…
Na, megint erre botorkál valaki… Pedig már egy párszor megbeszéltük a faluban, hogy itt mi halászunk Péterrel, ez a mi helyünk… A bárkáink is itt kötnek ki, ez a mi területünk… Mit ólálkodik ez erre… ilyen korán… de nem is „vízi-ember”, a járásából látszik, hogy nem halász… nem szokott a hajóhoz… Mit akar ez itt… Talán egy új kereskedő a környékről… érdeklődik, hogy van-e eladni való halam… Jellemző, amikor van fogás, alig lehet megszabadulni a halaktól, amikor meg nincs, akkor bezzeg kellene a piacra…
De akkor is, minek ilyen korán jön… Furcsa szerzet… olyan különös a járása… a nézése… s ahogy itt áll előttem… Ő az!
Hát így történt… a nagy találkozás… Jézus és én, András… Aztán persze rögtön szóltam Péternek… Jöjjön, mert megtaláltam a Messiást. Igen, nem holmi földi teremtmény Ő, hanem az, akire mi oly régóta vártunk!… Akiről az Írások is szólnak…
Azóta sok év telt el… megöregedtem, de a találkozást, azt a reggelt soha nem felejtem… Ugyanúgy azokat a pillanatokat sem, amikor éreztem, hogy nekem különös helyem van a Tizenkettő között. Persze nem olyan előkelő, mint Péternek, akit Jézus utódául is választott, vagy Júdásnak, aki az adományokat gyűjtötte, mielőtt elárulta volna Őt, de mégis fontos szerep: embereket vinni Hozzá. Például a görögöket a jeruzsálemi ünnepen, akik Fülöppel engem szólítottak meg, hogy vezessem őket Jézushoz (Jn 12,22)… aztán az a fiú a kenyérszaporításkor az 5 árpakenyérrel és 2 hallal (Jn 6,8), őt is én fedeztem fel,…és hány ezer ember lakott jól!…
De mégis, amire a legbüszkébb vagyok… az Péter, a testvérem… igen, én hívtam őt, és ő nagyobb lett nálam! És lehet ennél szebbet kívánni, mint hogy akit te ismertetsz meg Jézussal, az többre vigye nálad?…
És most itt állok Akhájában, Petra városában… 60 évvel az Úr születése után… egy a szárait átlósan ácsolt kereszt előtt…, amelyre engem fognak felfeszíteni… úgy, mint Őt….
2006. dec. 20. http://szentandras.ujevangelizacio.hu/szent_andras_emlekezese

No comments:

Post a Comment