Remember no more (GB)

Yesterday during church as I searched for Hebrews chapter 11 to follow the pastor's teaching I accidentally stopped at the previous chapter, and my eyes focused on the following:

"and their sins and their lawbreaking I will remember no more" (Heb 10:17)

And as I read further:

"so let us seize and hold fast and retain without wavering the hope we cherish and confess and our acknowledgement of it, for He who promised is reliable (sure) and faithful to His word." (Amp. Heb 10:23)

Then why us, Christians look at our sins as something that can divide us from God? Why is the condemnation is our heart? Why are we afraid of our Father, waiting for a punishment after even making a small mistake?

God is good and God is love!

HE IS ALMIGHTY, ABLE TO DO EVERYTHING, EXCEPT TO REMEMBER YOUR SIN!!!

Asszonyi gondolatok (HUN)

Jézus... korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett...Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították...az ilyeneket meg kell kövezni...azok egymás után elmentek...’Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!’” (Jn. 8,1-11)

Tudom, hogy nekünk, asszonyoknak nem sok jogunk van szólni, pláne sokaság előtt, én mégsem tarthatom magamban mindazt, amit Jézussal kapcsolatosan tapasztaltam. Sok év telt el az eset óta, és sokat változott a világ. Már vannak nők is, akik szolgálnak, igaz nem a zsidó közösségben, hanem a keresztényeknél. Abban a közösségben, amelyet Jézus, egy Názáretből való próféta és tanító alapított. Illetve szerintem több mint próféta és tanító – ahogy én láttam, amit én hallottam az alapján bizton állíthatom: Ő maga a Messiás!

A történet, amelyet elmesélek egy napsütéses, kellemes októberi délelőttön történt. A lombsátoros ünnep hétnapos forgataga már a vége felé közeledett. Jeruzsálem utcái tele voltak falombokból és ágakból épített kalyibákkal, felül szalmatetővel, amelyen éjszakánkként átragyogtak a csillagok. És mindenhol emberek… roppant tömeg. Az egész ünnepet egyfajta belső feszült várakozás jellemezte, mindenki a názáreti rabbit kereste, akinek tanításai miatt megoszlott Jeruzsálem.

Szent András emlékezése (HUN)

Amikor elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, aki Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. (Mt 4,18)

A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!” És elvitte Jézushoz. (Jn 1,40–41)

Emlékszem arra a napra, hogyan is felejthetném el, amikor először találkoztam Vele. Amikor először nézett a szemembe, amikor először szólított meg…

Kora reggel volt… A Galileai tó partján voltam, éppen a körhálómat tisztítottam… A szívem telve volt mindenféle aggodalommal és sok minden forgott az eszemben. Keserves éjszaka volt… Már napok óta alig volt fogás… Aggódtam a családomért…, miből fogom eltartani őket. Nincs mit eladni, nincs pénz, és nem lesz mit enni… Nagy felelősség egy család…